A kötetet Pomogáts Béla irodalomtörténész méltatta, aki elsősorban azt emelte ki, hogy más magyarországi vagy erdélyi, hasonló jelentőségű városokhoz képest milyen sovány a rendelkezésre álló könyvészet, ha Nagyváradról van szó. Ez a tény pedig ellentmond annak a szerepnek, mondhatni mítosznak, amit a város a magyar kultúrában és történelemben betölt, fogalmazott Pomogáts. A város története igen zaklatott, többször szinte elpusztult és újjászületett, szakrális „pecsétet” is visel a városalapító Szent László királynak köszönhetően, a török hódoltság alatt, az 1848-as szabadságharc idején és a két világháború között is igen fontos szerepet játszott, ráadásul a magyar irodalomtörténetben is nagy jelentőséggel bírt, magyarázta. Pomogáts Béla szerint éppúgy, ahogy Erdély nem lenne ugyanaz Kolozsvár nélkül, ahogy Debrecen a magyar protestantizmus szellemi központja, Sopron több történelmi időben is a hűség városa, Nagyvárad lelkisége a mindenkori magyar újrakezdést hordozza magában. Ennek az újrakezdésnek a jelenlegi legmérvadóbb dokumentuma pedig épp Fleisz János munkássága – a helytörténész egy élet munkáját szánta rá, hogy a Körös-parti város múltját kutassa.
Szerző: Nagy Orsolya http://www.krinika,ro/
Én is szeretném elolvasni ezt a könyvet.Nagyon jó,hogy ilyen mélyen foglalkozik Nagyvárad történetével.Az biztos,hogy több ilyen személyre volna szükség ma Nagyváradon,mert egyre több műemlék van veszélybe.De az ,hogy a város alapitását1082-re tette.Várom a folytatást '
VálaszTörlés